A kőzetek nehézfém megkötő képessége fontos a potenciális környezetszennyeződések terjedése szempontjából. A cikk azt vizsgálja, hogy két hazai kőzettípus a durva mészkő és riolittufa milyen mértékben képes laboratóriumi körülmények között ólom(II) ionok megkötésére. A vizsgálatok során meghatároztuk a kőzetek kőzetfizikai paramétereit víztelített és légszáraz állapotban: testsűrűséget, anyagsűrűséget, kapilláris vízfelvételt, ultrahang terjedési sebességet, felületi keménységet, nyílt és összporozitást. Nedves analitikai vizsgálatokkal modelleztük a két kőzet ólom (II) ion megkötő képességét. A porított kőzetmintákat, valamint a kőzetekből fúrt próbatesteket ólom-nitrát oldatba áztattunk, majd titrimetriás módszerrel meghatároztuk a visszamaradt oldat ólom (II) ion koncentrációját. A vizsgálatok szerint a porított durva mészkő és riolittufa, valamint a riolittufa próbatestek képesek voltak az ólom (II) ionok koncentrációját csökkenteni az oldatban. Ezzel szemben a durva mészkő próbatestek esetében ez a jelenség nem volt kimérhető az alkalmazott módszerrel. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált két kőzet alkalmas lehet későbbi környezetvédelmi eljárásokban való alkalmazásra, mint reaktív gátanyag.