Kőzetből épült műemlékeink restaurálásánál a kőkiegészítő anyagok alkalmazása és alkalmazhatósága a műemlékvédelmi és időállósági szempontból döntő jelentőségű. Jelen cikk a hazai viszonyok között leggyakrabban használt kőkiegészítő habarcsok laboratóriumi vizsgálatát mutatja be. Kitér az egyes habarcsok és habarcs-kőkeverékek mechanikai tulajdonságának változására és bemutatja ezek vízfelvételi és időállósági tulajdonságait. Laboratóriumi mérések alapján elemeztüka különböző anyagok mikroszkópos szöveti tulajdonságait és a főbb szöveti alkotókat.

Kulcsszavak: Kőkiegészítő anyagok, mechanikai tulajdonságok, nyomó-, és hajlító szilárdság, ásványtan