Az elmúlt 10 évben az építési-bontási hulladékok kezelésének bevett gyakorlata volt a felhagyott, be-zárásra, rekultivációra váró bányaterületek feltöltése. A bányakapitányságok a tájrendezés részeként elfogadták, a környezetvédelmi hatóságok engedélyezték a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII.27.) VM rendelet alapján a 17 azonosító kódú főcsoportba tartozó nem veszélyes hulladékok le-rakását ártalmatlanításként vagy hasznosításként. A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 88. § (1) bekezdés 15. pontja alapján a Kormány felhatalmazást kapott az építési-bontási hulladékok kezelésére vonatkozó részletes szabályok meghatározására, módosítására. A szabályozás átalakításá-nak célja, hogy 2020. december 31-ig a nem veszélyes építési-bontási hulladék – föld és a kő kivételé-vel – újrahasználatra előkészítésének, újrafeldolgozásának és egyéb, anyagában történő hasznosításá-nak – ideértve a feltöltési műveleteknél más anyagok helyettesítésére használt hulladékot – együttes mértékét a képződött mennyiséghez viszonyítva tömegében országos szinten legalább 70%-ra kellnövelni. A jelenlegi helyzetben a hasznosításból jelentős részt képvisel a korábban említett bányaterü-leten való lerakás. A jövőben várható az épületek szelektív bontásának erősödése, a lakossági hulla-dékudvarokon az elkülönített begyűjtés növekedése, feltöltési engedélyek felülvizsgálata és környe-zetvédelmi szempontú újraértékelése, lerakás költségeinek emelése a lerakási járulékkal, zöld közbeszerzés erősödése, állami szerepvállalás az építési-bontási hulladékok kezelésében. Nagy kérdés azonban, hogy a kimerült és felhagyott bányaterületek tájrendezése, feltöltése hogyan valósítható meg az építési-bontási hulladékok anyagában hasznosításának folyamatos növekedésével.

Kulcsszavak: feltöltés, újra használat/feldolgozás, szabályozás átalakítása