Regionális léptékben (az arzénes ivóvíz kivételével!) Magyarország földtani eredetű környezeti problémája nem a felszín elszennyeződése, hanem egyes, biológiailag különösen fontos elemek hiánya. Hazánkban négy geokémiai nagytájat különítünk el: ezek talajaiban a legkülönfélébb elemek várható koncentrációi erősen különböznek. A tápelemek hiánya főleg a középső geokémiai nagytájra (alapvetően a Duna–Tisza-közére és a Mezőföldre) jellemző, ahol a talajok erőteljesen meszesednek.A gyöngyösoroszi flotációs meddőhányón mintegy 6 millió tonna zagyot tárolnak. Ennek több mint 80 %-a 0,2 mm-nél kisebb szemcse. Fő összetevői a kvarc, a földpátok és a kőzetüveg; a szulfidásványok aránya nem éri el az 5 %-ot. Meglehetősen sok van benne két alapvető bioesszenciális elemből: cinkből (átlag 2900 mg/kg) és rézből (átlag 536 mg/kg). Az érc polimetallikus jellegének megfelelően jelentős egyes, ún. toxikus elemek (arzén: átlag 325 mg/kg, ólom: átlag 1212 mg/kg) koncentrációja is. A lúgos, meszes-szikes homoktalajokra kihelyezve a meddő nemcsak e klasszikus tápelemek hiányát pótolhatja, de kedvezően befolyásolja azok szemcseösszetételét és a szulfidok bomlásának eredményeként csökkenti azok pH-ját is. Egy ilyen, „átlagos” talajra hektáronként 80 tonna meddőt kihelyezve a szennyezettségi határértéket egy elemmel sem érjük el, a réz- és cinkhiányt viszont teljesen megszüntetjük. A flotációs meddőhányó anyaga mintegy 75 000 ha talaj javítására elegendő.

Kulcsszavak: geokémiai nagytáj, polimetalikus ércesedés, bioesszenciális elemek, toxikus elemek, szennyezettségi határérték, termőtalaj, talajjavítás meddővel