Tárgyiasult anyagi világunk és energiaforrásaink döntő része földtani eredetű. Az ásványi nyersanyag-ok nem megújuló, élettelen természeti erőforrások, a felszín alatt egyenlőtlenül és korlátozottan elő-forduló hasznosítható anyagok. Az ásványvagyon-gazdálkodás a nemzetgazdasági, regionális és loká-lis szintű tervezés és intézkedések, valamint a kitermelési programok, kutatási és bányaművelési módszerek összessége, amely biztosítja az ásványi nyersanyagvagyon műszakilag lehetséges és a piaci viszonyok által indokolt minél teljesebb kitermelését vagy készletezését úgy, hogy ennek gyümölcsé-ből minél több jövőbeli generáció részesülhessen a környezet tolerálható használata mellett. Az újra-hasznosított hulladék soha nem lesz képes kiváltani a bányászatot, azonban évtizedünk kihívása az ás-ványvagyon-gazdálkodás harmonizálása a hulladékgazdálkodással, azaz az egységes nyersanyag-gazdálkodás kialakítása. Az Európai Unió a századfordulón elindult ezen az úton, és a politikai közle-mények után talán a tényleges cselekvés ideje jöhet el.

Kulcsszavak: közösségi jog, nyersanyag-politika, hulladékgazdálkodás, másodnyersanyagok, ásvány-vagyon-gazdálkodás