Nyírószilárdság laboratóriumi meghatározásánál a felületi érdesség az egyik legfontosabb vizsgálatot befolyásoló paraméter. A felületi érdesség meghatározásának hagyományos módszere a 2D-s vonal menti vizsgálat, amely a valóságnak csak a durva közelítése. A cikk három alternatív módszert hasonlít össze a felületi érdesség meghatározására, amelyek különböző elméleten alapulnak. Az első a hagyományos 2D-s módszer, míg a másik kettő különböző mérési eljárással elvégezhető 3D-s felület leképző módszerek. A 2D-s elmozdulásmérővel mért profilok, valamint a 3D-sfelületből kinyert 2D-s profilok, a kőzet felületén előre meghatározott vonal mentén szolgáltatnak adatokat. A második módszer DAVID Lézerszkennert alkalmaz. A lézerszkennelés eredményeképpen a felület koordinátapontokból (ún. pontfelhőből) rekonstruálható. A harmadik módszer a ShapeMetriX3D rendszerrel kivitelezhető, amely 2D-s képekből alkot 3D-s felületi modelleket. A 2Dsprofilok nem alkalmasak a kőzet egész felületének jellemzésére, így speciális algoritmusokkal lehet a felületet jellemezni. A kísérletek célja a különböző kőzettípusok felületi érdesség alapján történő osztályozása, s így a tagoló felület menti nyírószilárdságot befolyásoló paraméter pontosabb meghatározása volt.

Kulcsszavak: felületi érdesség, tagoló felületek, 3D felület leképzés, lézerszkennelés, fotogrammetria