Az alagúthajtás okozta felszínsüllyedések számítására kidolgozott hagyományos, azaz sztochasztikus-empirikus vagy analitikus eljárások mellett mind jobban teret nyernek a végeselemes módszerek is. Bármelyik eljárást is alkalmazzuk, a számítás legfontosabb paramétere az alagúthajtás során létrejövő túlfejtés mértéke. Tradicionális eljárások, valamint a síkbeli és térbeli végeselemes modellekkel készített süllyedésszámításaim eredményeit a 4. budapesti metróvonal vonali alagútjainak építése során mért értékekkel vetettem össze. Ezek alapján kijelenthető, hogy azonos túlfejtési arány számításba vétele esetén a hagyományos, „kézi” módszerek és a síkbeli végeselemes modellek lényegében azonos, míg a térbeli modellek némileg alacsonyabb eredményeket szolgáltatnak. Ez az eltérés a térbeli modell néhány sajátossága miatt logikusnak tűnik, de ennek igazolásához további vizsgálatokra lenne szükség. A térbeli számítások jelentősen nagyobb munkaigénye miatt alkalmazásuk csak akkor lehet kifizetődő, ha a süllyedések meghatározása mellett olyan eredményekre is szükségünk van, melyek síkbeli modellel nem, vagy csak jelentős egyszerűsítések árán határozhatók meg.

Kulcsszavak: alagútépítés, felszínsüllyedés-számítás, végeselemes modellezés