A vízzel nem vagy rosszul elegyedő szerves folyadékok talajban történő mozgását, terjedését leíró különböző szennyezés-terjedési modellek egyik legfontosabb talaj paramétere- olajszennyezés esetében - a talajok olajvisszatartó-képessége. A talaj olajvisszatartóképességét a talajfizikai gyakorlatban a Leverett egyenlet segítségével számítják - a talaj víztartó-képesség görbéjének (pF), illetve a különböző folyadékpárok határfelületi feszültség és sűrűségértékeinek ismeretében. A Leverett egyenlet azonban nem veszi figyelembe a különböző polaritású folyadékok esetében a folyadékfázis és a talaj szilárd fázisa között létrejövő különböző mértékű kölcsönhatásokat (pl. duzzadási-zsugorodási jelenségek, aggregátumok különböző mértékű szétiszapolódása stb.), alkalmazásával csak a homoktalajok olajvisszatartóképessége becsülhető megfelelő pontossággal. Munkánk célja olyan becslő függvények kidolgozása volt, amellyel - a talajok víztartó-képességének becslésénél alkalmazott pedotranszfer függvényekkel analóg módon - a vizsgált talaj egyszerűbben meghatározható tulajdonságainak ismeretében gyorsan és pontosan becsülhetjük meg a talajok olajvisszatartó-képességét. A vizsgálat jelenlegi szakaszában egy általános és különleges talajvizsgálati adatokkal jól jellemzett talajminta sorozaton olajvisszatartó és víztartó-képességet mértük egy, az egyetemünkön kifejlesztett mérőberendezés segítségével. A mérési eredmények és a talajminták egyéb vizsgálati paramétereinek ismeretében statisztikai módszerekkel elemeztük a különböző talajparaméterek és a talajminták folyadékvisszatartó-képesség értékei közötti összefüggéseket, majd az összefüggés-vizsgálatok eredményei alapján javaslatot tettünk a talajok olajvisszatartó-képességének megfelelő pontosságú becslésére.

Kulcsszavak: pedotranszfer függvények, olajvisszatartó-képesség, talajszennyezés