Budapest északi ill. déli környezete és a Belváros közötti személyforgalom növekedése indokolttá teszi a meglévő közlekedési lehetőségek fejlesztését. A jelenlegi külső vonalak korszerűsítése után kínálkozó lehetőség ezek mélyvezetésű összekötése a város belsejében, kialakítva az 5. METRÓ-vonalat. A teljes, Szentendrétől – Ráckevéig terjedő észak-déli vonalnak jelen tanulmány csak a közbenső, bizonyosan mélyvezetésű szakaszát tárgyalja.

A talaj-, illetve kőzetviszonyok tekintetében ez a vonal alapvetően hasonló körülmények között fog épülni, mint a már megépült 3. észak-déli, valamint a most folyamatban lévő 4. délbuda-zuglói vonal. A felszíni vizek és talajvíz viszonyok is ugyanolyanok, mint az előbbieknél. Igen lényeges eltérés mutatkozik azonban a tekintetben, hogy ez a vonal megközelíti, sőt részben keresztezi azokat a gyógyvízbázisokat, melyek érintetlensége alapvető érdek mind környezetvédelmi, mind gyógyászati, mind turisztikai, stb. szempontból. A források környezetének esetleges káros befolyásolása kihatással lenne az egész budai Dunapart menti forrás tevékenységre. Ennek megakadályozására mielőbb rendkívül körültekintő hidrogeológiai vizsgálatot kell végezni, amely kitekint az építés-technológiai viszonyokra, sőt akár esetleges nyomvonal módosításra is.

Kulcsszavak: alagútépítés, oligocén és miocén rétegek, termálforrások