Betűméret: 

A cikk bevezető fejezete azt vizsgálja, hogy miért fontos kérdés, és
egyúttal miért jelent nagy szakmai kihívást a kőzettestekben uralkodó jelenkori (recens) primer
feszültségtér eloszlásának minél pontosabb meghatározása. Egy-egy vizsgált terület szerkezetfejlődésének,
tektonikai jellegének, geodinamikai stabilitásának illetve esetleges szeizmikus veszélyeztetettségének
megítéléséhez ez az ismeret nélkülözhetetlen. A környezetvédelmi alkalmazások
számára alapvető a feszültségtér és a vízföldtani viszonyok között fennálló szoros
összefüggések elemzése és számszerűsítése. Mivel a primer feszültségtér egyben a föld alatti
üregképzés hatására végbemenő feszültségátrendeződés kiinduló állapotát is jelenti, kézenfekvő,
hogy vizsgálata mind az alagútépítési és mélyépítési, mind pedig a bányászati gyakorlat számára
is kiemelt feladat. A kérdéses területen uralkodó horizontális és vertikális főfeszültségek aránya
a statikai méretezés egyik legfontosabb paraméterét jelenti a tervezők számára.
A feszültségtér in situ mérésekkel történő megbízható meghatározása rendkívül nehéz feladat,
különösen az alagútépítés és mélyépítés célterületének számító kisebb (<100 m) felszín alatti
mélységekben. Éppen ezért a gyakorlatban a legtöbbször elméleti megfontolások alapján felvett
értékekkel dolgoznak, ami számos ellentmondáshoz és hibához vezethet.
A cikk következő része az in situ mérésekkel történő feszültségtér-meghatározás lehetőségeit
vizsgálja; különös tekintettel a sekély mélységben is alkalmazható, aktív beavatkozással végzett
módszerekre. Ezek közül a szakirodalomban régóta ismert Doorstopper cellás, mag-túlfúrásos
kőzetfeszültség-mérési módszert a szerzők 2002. óta több lépcsőben jelentősen továbbfejlesztették;
kiküszöbölve ezáltal a vonatkozó szakirodalomban dokumentált legfontosabb műszer- és
méréstechnikai problémákat. A megújított technológiával a Mórágyi Gránit Formáció és a
Bodai Aleurolit Formáció minősítési programja keretében már hét, sekély mélységű felszíni fúrásban
és három felszín alatti fúrásban hajtottak végre sikeres méréssorozatokat. A cikk bemutatja
a továbbfejlesztett módszert és annak kulcs-elemeit. Ezt követően röviden ismerteti a két
nagyobb vizsgálati területen nyert eredményeket. Mindezek alapján megállapítható, hogy egy
széles körben, kedvezőtlen és változatos körülmények között is nagy megbízhatósággal alkalmazható
in situ feszültségmérési módszer került kidolgozásra.