Betűméret: 

A limnogeológiai vizsgálatokat hazai nagy tavainkon kívül számos kisebb
tavon, lápon és mocsári területen végeztünk el. A kutatások célja általában az elmúlt néhány
ezer év paleokörnyezetének (éghajlat, vegetáció, hidrológiai viszonyok) rekonstrukciója
volt, de mellette esetenként más kérdésekre is (pl. régészet, eutrofizáció, környezetszennyezés)
is kerestük a választ. Az alkalmazott környezetföldtani feladatmegoldások egyik szép példája a
Gyöngyösoroszi Ipari-víztározón elvégzett munka. Itt, egy környezetvédelmi feladat megoldása
során eredményesen tudtuk alkalmazni a különböző földtani, geokémiai és geofizikai módszereket.
Az elvégzett komplex kutatás célja a tározóban felhalmozódott üledék fontosabb tulajdonságainak
megismerése, az iszap vastagságának meghatározása, továbbá a tározó feliszapolódási
sebességének becslése volt. A legfontosabb eredmények az alábbiak szerint foglalhatók
össze:
• A mintegy 4 hektárnyi víztározó legnagyobb mélysége (>15 méter) annak alsó harmadának
közepén található. A vízszint 329,1 m-es Btszf. magassága mellett a tározóban lévő vízmennyiség
186.200 m3.
• Az Ipari-víztározóban megismert legnagyobb iszapvastagság három méter, mely értéket a
tározó felső felében mértük. A tározóban felhalmozódott és ott jelenleg is megtalálható
iszap mennyisége legalább 32.600 m3. A tározó üzemeltetési idejének (45 év) ismeretében
kiszámított maximális feliszapolódási sebesség 6-7 cm/év. Ez az érték a tározó különböző
pontján lényegesen eltérő, annak függvényében, hogy a mérési pont milyen távolságra van a
tápláló patakok torkolatától, a túlfolyótól, továbbá a tározó medrének morfológiájától. A
bányászati tevékenység szüneteltetése óta a feliszapolódás sebessége 1 cm/év értékre mérséklődött.
• Az Ipari-víztározóban lerakódott üledékeke felső, mintegy 60-70 cm vastag szakasza három
rétegből áll: a víztesttel közvetlenül érintkező felső réteg, mely folyóvízi-tavi genetikájú; az
alatta elhelyezkedő középső, mely tavi, kémiai üledék; és az alsó, ami szintén folyóvízi-tavi.
A vizuálisan szétválasztott rétegcsoportok genetikai különbözősége ásványtani és kémiai tulajdonságaikban
is tükröződik.
A mátrai vulkáni kőzetek átlagánál egy–két nagyságrenddel (tízszer, százszor) több arzén található
a felső és alsó rétegcsoport üledékeiben, illetve kadmium, réz, ólom és szelén a középső rétegcsoport
üledékeiben. A bór esetében a teljes rétegsorban, míg a cinknél a középső rétegcsoport
üledékeiben három nagyságrenddel (ezerszeres mértékben!) magasabb értékeket lehetett
kimutatni, mint a mátrai földtani háttéren. Az Ipari-víztározóban felhalmozódott üledék veszélyességét,
elsősorban, a nagy mennyiségben jelen lévő arzén, kadmium, ólom, cink, réz és szelén
jelenti.